Sokunkat gyakran vesznek körül negatív gondolatok, leginkább önmagunkról, de vajon hányan próbáltunk már önvizsgálatot tartani, és megérteni ezeknek a gondolatoknak az okát? Ha odafigyelünk a magunkkal kapcsolatos negatív gondolatokra, észrevehetjük, hogy ezek egy meghatározott mintát követnek, és hogy ezek a gondolatok nem véletlenszerüek, hanem egy sémát követnek. Ezt a sémát "Maghitnek" vagy más néven alapvető hiedelemnek nevezik a kognitív viselkedésterápiában (CBT).

A maghiedelem lényege, hogy hogyan látjuk magunkat, más embereket és a minket körülvevő világot. Ezek a hiedelmek idővel fejlődnek ki, a gyermekkorral kezdődően és a jelentősebb életesemények során. A maghiedelmek merevek, makacsul ragaszkodnak és hajlíthatatlanok, és az a törekvés tartja fenn őket, hogy a hiedelmet alátámasztó információkra összpontosítunk, és figyelmen kívül hagyjuk azokat a bizonyítékokat, amelyek ellentmondanak neki.

A maghiedelmünk alapján megjósolhatjuk, hogy milyen gondolatok áramlanak majd be az elménkbe különböző helyzetekben. Olyan gondolatok, mint - "Szánalmas vagyok", "Kudarcot vallottam", "Gyenge vagyok", "alkalmatlan vagyok" stb. nagyon gyakori negatív alaphiedelmek. És ezeket nehéz megváltoztatni, mert hosszú ideje velünk vannak, többnyire gyermekkorunk óta. Ezek gyakoriak a depressziós embereknél, és fokozhatják a már meglévő depressziót.

Ha alapvetően negatív képet alkotunk magunkról, hajlamosak vagyunk a negatív eredményeket a hiányosságaink bizonyítékaként értelmezni. És ekkor elkezdjük kritizálni magunkat, és nem kívánt jelentőséget tulajdonítunk a hiányosságainknak. Ez fokozottan hat a depressziós elménkre, és rontja az állapotunkat. Az önkritika alapvetően nagyobb erőt ad a depressziónak.

Akár depressziósak vagyunk, akár nem, a legtöbben észre sem vesszük, hogy negatívan gondolkodunk, mert úgy tűnik számunkra, hogy csak reagálunk az életünkben zajló eseményekre, de valójában a negatív gondolkodásunk hozza létre ezeket az eseményeket az életünkben. Először a gondolkodás válik negatívvá, majd az események válnak negatívvá. És most a kérdés az, hogy HOGYAN?

Nos, minden gondolatunkat rögzíti a tudatalattink. És az igazság az, hogy a tudatalatti elme nem is ellenőrzi gondolataink érvényességét. Szó szerint elhiszi, amit mondunk. Tehát, ha azt mondjuk például, hogy "kudarcot vallottam", akkor az agyunk... a tudatalatti elfogadja és visszaadja neked, mondván: "Igen, kudarcot vallottál", és akkor a gondolataidat pontosan rögzíti.

A tudatalatti elméd ezután közvetlenül kommunikál az elmével, amely manifesztálja a valóságodat. Akárcsak a tudatalatti elme, a kvantum elme is mindig igent mond. A gondolataink teremtik a valóságot, és ha minden nap negatív gondolatok hullanak a vödrünkbe, akkor ezek a gondolatok manifesztálódni fognak. Nem pontosan úgy, ahogyan mi gondoljuk, de mindenképpen valamilyen negatívumot fognak létrehozni.

A negatív gondolataid és a depresszió kapcsolatára visszatérve - nem nyerheted meg a depresszióval vívott csatát, ha nem győzöd le a negatív gondolataidat, és nem változtatod meg a gondolkodási mintáidat.

A gondolkodásod megváltoztatása iránti elkötelezettséged meg tud menteni téged a depressziótól.

Sokszor ezeket a negatív gondolatokat a szorongás okozza, és amíg nem kezeled a szorongásodat, nem tudsz megszabadulni tőle. Minél többet próbálsz küzdeni ellene, annál rosszabb lesz. Ezért kell kialakítanod olyan gondolkodásmódot, amely felismeri, hogy ezek a gondolatok normális részei a szorongásnak, és nem mond semmit rólad, mint személyrol.

Ha meg akarod változtatni az életed, meg kell változtatnod a gondolkodásodat. Ha arra vársz, hogy az életed megváltozzon, tudnod kell, hogy magától nem fog megtörténni.

"Ha belefáradtál abba, hogy kemény bírálatokat hallgass magadról, itt az ideje csatornát váltani."